A háború ellen, a béke ellen

* * *

Bátorságáért és kitartásáért dicséretet érdemel az a néhány ember, aki ellenzi a legutóbbi véres amerikai katonai beavatkozást.

Ellentétben a tömeggel, ők ellenállnak annak, hogy folyamatosan és gondolkodás nélkül dicsőítsék a katonai erőket. És abban helyzetben találják magukat, hogy semmiféle elképzelésük sincs arról, mire számíthatnak és hogyan lennének képesek hatékonyan szembeszállni ezzel az intervencióval.

A legutóbbi háború-ellenes demonstrációkon szerephez jutó elképzelések két részre oszthatóak: egyrészt a pacifizmusra, másrészt a klasszikus trockista és maoista baloldal elképzeléseinek újrafogalmazására. Mindegyik megközelítésnek van némi rálátása a most folyó mészárlás körülményeire (röplapunkat akkor írtuk, amikor Jugoszláviát és Irakot egy időben bombázták). A pacifisták felismerik, hogy mindkét oldal akciói a helyzet polarizálását szolgálják. A leninista baloldaliak felismerik, hogy mindkét oldalt a piaci erők és a kapitalizmus megőrzésének szükségessége motiválja. Ugyanakkor mindkét álláspontnak vannak teljesen röhejes jellemzői is. A pacifista ideológia véleménye szerint a kormány, a hatalmasok vagy "mi" egyszer csak ráébredünk az elkövetett "hibákra" és ezzel megváltozik a háború menete. Az összes leninista csoport egy bizonyos nemzetben keresi az "elnyomottat", és természetesen figyelmen kívül hagyja, hogy az összes nacionalista gengszernek nyilvánvaóan közös érdekei vannak a többi hozzájuk hasonlóval. A különböző árnyalatú "szocialisták" abszurd módon "imperializmusról" beszélnek, amikor a kapitalizmus már uralma alá hajtotta az egész világot, és a NATO beavatkozása mindenképpen a jugoszláviai/szerbiai véres nacionalizmus megerősödését szolgálja.

Azonban az egyik oldal sem beszél arról, hogy ez a háború a normális mindennapi élet belső természetéből következik. Amit naívul békének hívnak - munka, bevásárlás és tv - az az állam és a háborús gépezet egészséges működése. A lakásépítések, az ipari parkok és bevásárlóutcák mind a hadiipari komplexum teremtői és teremtményei. Nem csak hogy a katonai termelés tartja fenn a gazdaságot, hanem minden diktatórikus intézmény, a McDonaldstól a Microsofton keresztük a hadügyminisztériumig egymást erősíti. A mai háborúkat - abszolút helyesen - "rendőri akcióknak" nevezik. Az amerikai hadsereg azért avatkozik be szerte a világon, hogy ugyanazt a rothadt rendszert tartsa fenn, amit a zsaruk helyi szinten védelmeznek. A NATO célja nem egyszerűen a Koszovó feletti uralom, hanem az ország fejlődési irányának ellenőrzése - a kizsákmányolás biztosítása és a béke fenntarása. Akárcsak Szomáliában, Koszovóban is az engedetlen kisemmizettek problémájára adott "humanitárius megoldás" kikényszerítésére kezdődött a háború. És ez a humanitárius megoldás maga a kapitalizmus rendje. A NATO-hoz hasonlóan a világ "humanitárius" szervezetei is sokféle bizonyítékát adták annak, hogy a világ kapitalistáinak eszközeiként szolgálnak. Néhány civil szervezet egyszerűen csak a nyugati titkosszolgálatok előretolt állása, ám az alapvető probléma velük inkább az, hogy működésük lényege függő helyzetbe hozni a kisemmizetteket, akiket így a fejlődés rendjének elfogadására idomíthatnak. Így, míg a "civil szervezetek" szociális munkásokként funkcionálnak ("könnyű rendőrök"), addig a NATO-katonák a kemény zsaruk. A NATO, a civil szervezetek és az ENSZ által diktált béke megvalósítása elsősorban azt szolgálja, hogy a proletárokat függő helyzetben tarthassák. A különböző nemzetek és szervezetek között a megvalósítás módszereiről folytatott vita csupán annak a jele, hogy harc folyik közöttük a torta felosztásáért. Ez a folyamat teljes egészében megfigyelhető Észak-Irak területén ("Kurdisztán"), a Szaddam Husszein elleni lázadást követően az ENSZ által felállított menekülttáborokban. Ezekben a táborokban a proletároknak az élelemért cserébe át kellett adniuk a fegyvereiket - miközben az élelmiszerhiányt az Irak elleni ENSZ-embargó okozta. A táborok a lázongó proletárok leverésének az eszközei voltak; azok ellen használták fel őket, akik Amerika állítólagos ellensége, Szaddam Husszein ellen harcoltak. Az igazság azonban az, hogy az amerikai csapatok keményen dolgoztak Szaddam Husszein hatalmon maradásának érdekében; 50 ezer iraki dezertőrt gyilkoltak le ebbéli igyekezetükben. (Nagyon is valószínű, hogy miután elül a por Koszovó felett, feltárul majd előttünk, hogy mindkét oldalon hasonló lázadásokra került sor. Azonban természetesen az aktuális helyzetet nehéz átlátni.) Mindenesetre háború és béke jelenlegi rendje közvetlenül szemben áll a proletáriátussal, lázadásainkkal, azzal, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni a pénz, a munka és a bürokrácia diktatúráját.

Minden ország kisemmizetjei egyesüljetek az ellenségeitek elleni harcban!

ASAN
P.O. Box 3305
Oakland, CA
94609
U.S.A.